Ők, akik nem igazán élvezték ha győztek. De nem tudtak betelni az - ugyan csak pillanatokra adatott - hatalom pofátlanul jogtalan gőgjével sem. Ők, akik soha nem reméltek s mostanában már nem is igazán féltek. Akik minden különösebb skrupulus nélkül imádtak véletlenszerűen kiválasztott kísérteteket és irgalmatlanul irtottak másakat (akár magukban is). Igyekeztek végleg elvetődni múltjuktól (ad absurdum kiesni az időből, ám sikertelenül) illetve soha nem hódoltak be a jövőnek. Soha nem osztogattak parancsot, éppúgy megvetették a törvények és axiómák infantilis, isteni koherenciáját, mint a prüdéria áporodott levegőtlen világát. Soha nem kértek, bár időnként adtak kegyelmet - zavarbaejtően s adott esetben meggondolatlanul gyakorolták ezen aktust. Nem voltak agresszívek és a mindenkori ellenfelük legnagyobb rémületére nem volt bennük semmi gyűlölet, semmi viszonyulási vagy alkalmazkodási képesség; a nihilizmus leghidegebb közönyével figyelték a harc közbeni legapróbb jeleket. Nem tettek különbséget a lehetséges kimenetelek között, a jövöt illetően nemhogy kívánságaik, illúzióik sem voltak. Harcaik voltak törvények és vágyaik voltak pszichológia nélkül. Ezen cinikus indolenciájuk haragot és félelmet ébresztett másokban bármerre jártak is. Terhére váltak minden szocietásnak, fertőző rések voltak egy konformista világban. Kaotikusan szétszóródva, mindenféle haszon vagy említésre méltó történelmi tett nélkül röhögtek élve és döglődve. Soha nem ismerték és nem is akarták ismerni egymást; érdektelenségük s a nem akart közösségük iránt tanúsított érzéketlen attitűdjük diszkrét topológiájánál már csak halált-megvető horrorisztikus derűjük tűnhetett szörnyűbbnek. Végletekig vitt következetlenségük, permanens értetlenségük és ez a belőlük folyamatosan áradó horrorisztikus derű, szóval ez a blaszfémikus elegy vezetett a leghírhedtebb modernkori tulajdonságukhoz: a sportszerűtlenséghez...
Óh, ti erőtől duzzadó, ruganyos testű fiúk és lányok. Gyönyörű nemzetünk gyönyörű katonái. Álljatok meg egy pillanatra s szegezzétek föl büszkén fejetek. Lássuk domdorodó izmaitok, tapinthassuk verítékező, borotvált bőrötök ezáltal is szorosabbra vonva szövetségünk, hogy majd szent küzdelmeitekben érvényesülhessen drukkolásunk hátulról jövő nemes szándéka egy még dicsőbb olimpia reményében. Útra hát, a tiltott városba aranyló fiaink és leányaink!
Könyörgöm, akasszuk fel őket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése